Faktor
A hozzátáplálást szép folyamatos fejlődési vonalnak képzeltem el. Hogy ma még csak alma meg csirke, holnap már marha meg brokkoli és tágul a világ a szájban. Hát nem!
Gondoltam csinálok meggyszószt, mert szerencsések vagyunk a nagyitól van fagyasztott meggyünk. Nem bio (mert az csak címkékével lehet ugye), de organikus (vagyis nem éri vegyszer és nagyi garatálja, hogy GMO-mentes). És ezt szívesen ette az uraság, sőt ez volt az a kaja, amivel először hajlandó volt húst enni. (Mert a csirke elsőre nem ment, meg másodikra sem, de a marha meggyszósszal becsúszott.) Gondolatot követte tett és lett, mármint meggyszósz, recept alant és lett meglepetés is. Nem evett belőle 3 kanálnál többet. MI van????
Hát ennyit a lineáris fejlődésről meg az ízlésformálásról. Lutri van itt, nem tudatos szoktatás.
Ízlés és ízlelés
Mert persze olvastam, hogy az édes már az anyaméhben kedves íz és a keserűt már ott utálják. És a savanyú is íz, ami jöhet, nem utasítják el. (Hogy teljes legyen a kép, a negyedik alapízt, a sósat megtanuljuk szeretni, ott nincs velünk született preferencia.) Az én szószom édes és savanyú egyszerre. És most mégse kellett, nem egyszer, 2 napig próbálkoztam, aztán feladtam. Pedig egy hónapja még szerette.
Szakirodalom:
1. eszi, amit megszokott az anyaméhben
2. eszi az enyhén sós, párolt zöldségeket
3. szoktatás kérdése mit eszik meg
Teó:
1. imádja a halat, amivel most találkozott először, én ugyanis nem eszem
2. a nagy kedvenc krumplit se ette meg addig, ameddig nem került hozzá fokhagyma vagy nem a mi húslevesünkből vettem ki (ami ugye nem csak sóval készült)
3. van, amit harmadik, negyedik kínálásra sem eszik meg, hiába a nagykönyv szerinti eljárás (kínál, ha nem kell, pár nap vagy hét után újrapróbál)
Meg is írtam egy remek kis értekezést arról, hogy a cukor így meg ennyi miért és a sok hogyan, majd biztos el is sütöm itt valamikor, de most csak az a biztos, hogy nem működik a szakirodalom. Biztos azért, mert a fiam nem olvasta. Volt a brokkolival is egy kis nem szeretem kör, de az elmúlt, remélem a meggyszósz is visszatér a kedvencek közé, mert én nagyon szeretem, na meg itt a remek organikus alapanyag.
Íme a recept.
MEGGYSZÓSZ
(ha bevezetted a meggyet lesz megfelelő az alábbi változatok között)
Szóval meggy és a további hozzávalók:
2-3 marék meggyhez
1 teáskanál margarin
fél doboz joghurt
1 teáskanál liszt
2 csipet cukor
2 csipet fahéj
MINDENT BELE VÁLTOZAT
A margarinon megpároljuk a meggyet (nagyjából ki szoktam engedni, hogy levet is önthessek alá), megszórom fahéjjal és cukorral majd behabarom lisztes joghurttal. Egyet rottyan és irány a turmix. Az benne a jó, hogy sokoldalú, hiszen magában is finom, de husival is ehető, sőt krumplival is el tudom képzelni. Ráadásul a nagyok is ehetik nem szigorúan bébiétel.
TEJMENTES változat
Ha a johurtos habarás helyett berántod, akkor is jó lesz, esetleg némi vízzel ki kell egészíteni a meggylevet. az íze kevésbé vonzó (szerintem), de így se rossz.
GLUTÉN és TEJMENTES változat
Ha a párolt, fűszerezett meggyet leturmixolod, úgy is ehető, bár nem nevezném meggyszósznak.
A NAGY KÉRDÉS
Ha nem eszi, amit szokott, akkor van B verziód? Elkéznyeztetés, ha választhat? Meg KELLLL enni, amit elé teszel? Ha most nem, akkor később? A menzáig előre merek nézni…..
Ti hogy?
