Ahány gyerek, annyi anya és annyi módszer.
Kérdeztem és válaszoltak barátok, hogy ki hogyan etet, engedi vagy sem a válogatást. Olvasta a szakirodalmat a gyerek vagy saját úton jár? Íme egy kis összegzés és némi tudomány.
Azt már kifejtettem az előző meggyszószos posztban, hogy a 4 alapízhez való viszony hogyan is alakul. Az élet alapvetően édes hát, de savanyú is 🙂 Az alma azért számít remek kezdésnek a hozzátáplálásban, mert ezt a két ízt vonultatja fel, új ruhában, de mégis ismerősen. A krumpli már más ügy. Itt kezdődik az ízlés, ami egyre inkább úgy tűnik nem szoktatás, inkább finomra hangolható adottság. Az ízlelőbimbók a 26. hét körül már működnek, bár csak a magzatvíz közvetítésével, de a 7 hónapos magzat már ízlel. Aztán jön az anyatejjel közvetített aromák ideje. Így mire az első falatokra kerül a sor, már vannak élmények és vélemények a baba szájában.
Ha igaz az, hogy amit megszokott, mert anya ette, azt szívesen fogadja, akkor nincs értelme annak a tanácsnak, hogy ne sózz (vagy csak épp). Környezetemben egyetlen gyerek van, aki hajlandó teljesen sótlan dolgokat megenni és jóval többen favorizálják a felnőttesre fűszerezett ételeket. Én nagyon enyhén sózom a főztömet, Teó főnök azonban a sótlan krumpliról alkotott véleményét mikroszkópikus méretűre szorított szájjal fejezi ki.
![IMG-20131125-00368]()
Saját megfigyelés, hogy inkább az a gyerek fogadja el a szakirodalmi recepteket, aki bármit megeszik. A finnyásabbja bizony már a kezdetektől megválogatja, mit szeretne a pocakban tudni. Mondhat a védőnő bármit, ha a gyerek nem nyitja ki a száját a bölcselet az ablakban marad .
Küzdj a neofóbiával!
Egészen másfél éves korig az első falat simán lecsúszik. Aztán jön a vélemény és annak megnyilvánulása, tátogás vagy szorosra zárt ajkak. Majd jön a neofóbia, ami természetes körülmények között életmentő volna (a már járó baba ne egyen meg mindent, amit talál), de modern életünkben egy újabb legyőzendő akadály. Erre kaptam egy remek tippet (Bertalan Briginek innen is köszi), hogyan lehet küzdeni kommunikációval ez ellen. Ne fogadd el a “nem szeretem” választ! Egyezz meg a gyerekkel, hogy kóstolja meg, aztán ha nem ízlik nem eszi, de a próba után döntsön. Állítólag beválik 🙂 Ha majd ott tartok referálok, de a módszer tetszik.
Válogatós lesz
Két út van a kényszer és a választás. Akik velem szóba álltak egyik sem tukmál.
Persze az eszi, nem eszi nem kap mást, nem tukmálás. Vagyis addig kínálni ameddig el nem fogad valamit, esetleg rögtön jokert bevetni vagy hagyni nem enni. Ez már súly és mentalitás kérdése.
Joker
Nálunk a joghurt, ami nem csúszik abba teszek pár kanál biojoghurtot és lőn! (Ez már a kutyákkal is bevált, ott tejföl volt a csodaszer, ebben nagy a hasonlóság a válogatós eb és a ded között :))
Nem eszik
Aki maga is finnyás volt és ahol nincs a gyereknek egészségügyi gondja, az akár erre az útra is léphet. Egy vagy két verzió felkínálása után magam is hajlamos volnék erre, ha nem lenne a joghurt a mindent legyőző.
ÉS hogy válogatós lesz vagy se? Ez nemcsak nevelés kérdése, hanem alkat is. Ahogy a hisztire való hajlam, a türelmetlenség vagy a falánkság is. Elfogadni egyébként is valamivel könnyebb, mint megtömni.
És végül egy recept, ami joghurt nélkül is csúszik. Szerintem minden válogatós megeszi valamilyen, általa kedvelt gyümölccsel és mégis táplálóbb, mint a csak gyümölcs. A vitaminok meg maradnak, mert a gyümit nem főzzük.
MAJDNEM TEJBEGRÍZ avagy BÚZAKÁSA GYÜMÖLCCSEL
Ha már eszik glutént.
Hozzávalók:
3 ek gríz
2 dl víz
gyümölcs reszelve vagy darabolva, fagyasztott passzírozva vagy aprítva
cukor (opcionális)
A vizet kevés cukorral felforralom, belekeverem a grízt és kevergetve kását csinálok belőle. A reszelt vagy darabolt gyümölcsöt belekeverem miután levettem a tűzről.
Ha nem akarsz cukrozni, de még tilos a méz, akkor aszalt gyümölccsel is kiváló. Áztasd be és turmixold az aszalványt, majd ahogy a friss gyümölcsöt úgy használhatod.
