Baba Séf

Hagytam magam megdumálni a piacon és vettem másfél kiló zöldborsót. Szívesen rágcsálom nyersen és Teó Főnök is kedveli ebben a formában is, gondoltam elfogy. Háááát. Lett belőle egy húsleveses fazéknyi (ez a legnagyobb edényem) zöldborsóleves és eszegettünk is szépen a pucolásban is aktívan résztvevő segéderővel, de mégis maradt egy jó adag. Kezdeni kellett vele valamit, tokány lett belőle.

egy nagy lábas tokány

a segéderő

ZÖLDBORSÓS TOKÁNY

Hozzávalók:

30 dkg sertés hús (nálam karaj)

kb. ugyanennyi zöldborsó

egy fej vöroshagyma

1 ek mustár

1 dl tejszín

3 ek liszt

olaj

só, bors

petrezselyem

A húst csíkokra vágom, a hagymát kicsi kockákra. A hagyma kevés olajon párolódik, miközben a húscsíkokat a sózott, borsozott lisztben megforgatom. Mehet a hagymára, mellé a zöldborsó, felöntöm vízzel és rotyogtatom. Ha a hús puha, akkor a felaprított petrezselyem, a tejszín és a mustár is a lábasba kerül. Ezzel összeforralom és máris kész.

Nálunk rizs került hozzá, de el tudom képzelni krumplival is. Nem volt rossz tejszín és mustár nélkül sem, de nekem hiányzott belőle vmi karakteresebb dolog és a mustár jó öltetnek tűnt. A baba adagját ki lehet venni belőle a tejszín, mustár kombó előtt.

Ti is kreáltok recepteket, ha valami maradt a hűtőben?

Vannak dolgok, amiket az ember gyerekként szórakozatónak talál, felnőttként meg terhesnek. Na ilyen nálam a panírozás. A nagyi mellett állni a hokedlin és a szakajtóban lévő lisztbe forgatni a kiklopfolt husikat, remek vasárnap délelőtti program volt kiskoromban. Most azonban nagyon utálatosnak tartom a panírozást, sokáig tart (utána sütni is) és rengeteg kosz és mosogatnivaló van vele meg egyébként is időrabló tevékenység. Maga a macera. Annyira ódzkodom tőle, hogy bár az egyik kedvenc kajám a rántott karfiol nem szoktam csinálni (mondjuk az megamacera, a főzéssel együtt). Most mégis rászántam magam, hogy rántsak méghozzá patisszont.

Teó Főnök eddig nem lelkesedett a tökért. A tökfőzeléket elnyammogta, de korántsem szerette annyira, mint mondjuk a joghurtos újkrumplit (recept ITT). A tökropogóst csak csellel lehetett megetetni vele (a trükköt ITT olvashatod) és a második adag végén le is buktam, azóta nem kísérletezem. Most a patisszon került sorra, csak az volt igazán szép a zöldségesnél, így vettem és rántottam. Kicsit izgultam, hogy eszi nem eszi, mert a tök az tök, hát nyelte, mint kacsa a nokedlit.

Remek, hogy szereti, élvezet nézni ahogy az olajos pofijába tömi a félhold alakú szeleteket, de az hogy rántanom kell elkeserít.

forrás: pixabay

TE HOGY PANÍROZOL?

1. nylon zsákokkal

az egyikben liszt, a másikban a morzsa, beledobod rázogatod, kiszeded

előny: nincs mosogatnivaló

hátrány: a tojást nem kezeli, a kezed tuti szutykos lesz

2. egyik kéz liszt, a másik morzsa

a ballal csak a morzsába forgatsz a jobbal csak a lisztbe, így nem lesz vastag réteg panír az ujjaidon

előny: valóban csak vékpony réteg lesz

hátrány: nem a leggyorsabb módszer és valamennyi így is tapad az ujjakra

3. mindent villával

mikor minden fázisban villát használsz a beforgatáshoz

előny: a kezed tiszta marad

hátrány: megy ez valakinek jó sebességgel????

Van más trükkötök? Létezik olyan, hogy panírozó gép? Hogy álltok az előpanírozott, fagyasztott dolgokkal?

Most, hogy vége a kánikulának ismét sütök. Találtam és kreáltam egy olyan receptet, amit ha megtöltök, akkor linzer, ha magában marad, akkor pedig finom vaníliás keksz. Nálunk nagyon bevált, az elmúlt héten három adag készült.

nem pont így, de innen

Az eredeti receptet egy F. Nagy Angéla szakácskönyvben találtam, nagyon megtetszett a neve Diaboló, de ahogy mindenbe ebbe is eszközöltem változásokat, hogy nekem tetszen. Így kevesebb a cukor (minden sütibe kevesebbet rakok, mint amit a recept ír, egyfelől, hogy a baba ne szokjon hozzá a nagyon édeshez, másfelől, mert nekünk is jobb, ha kevesebb benne a kalória), ment bele igazi vanília és az eredeti szerinti kétszínű keksz nálam egyszínű. Vagyis elkészítettem a kakaós verziót is, de erről majd egy másik posztban. Az általam átalakított verzió ez:

VANÍLIÁS KEKSZ

lekvárral tökéletes

10 hónapos kortól (tojást ha már ehet a baba)

hozzávalók:

fél kocka margarin (12,5 dkg)

12 evőkanál liszt

4 evőkanál cukor

1 evőkanál vaníliás cukor (nekem most van házi)

fél rúd vanília belseje

1 tojás

1 tk szódabikarbóna (vagy sütőpor)

A hozzávalókat összedolgozom egy kelesztőtálban majd lefedem és hűtőben pihentetem negyedórát vagy húsz percet. Kilisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtom, majd nekem tetsző formával kiszaggatom. A sütőt 170 fokra, hőlégkeverésre állítom. A kekszeket (vagy linzereket) sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Lehet egész közel, nem nőnek nagyot. Kb. 10 perc kell nekik, de érdemes nézegetni, a színén látszik, ha készen van.

Lehet kristálycukrot szórni a tetejére sütés előtt, így csinosabb és persze kicsit édesebb is. A kész darabokat össze lehet ragasztani savanykás lekvárral, nekem nagyiféle meggy dzsem volt itthon. A lekvártól megpuhul és finom linzerféleség lesz belőle. Kipróbáltuk mogyorókrémmel is, attól nem puhul, de jól áll neki az az íz is. Ha magában marad, akkor szárazabb kicsit, nem puhul, de tökéletes keksz.