1.0Baba Séfhttps://babasef.cafeblog.huTeó Séfjehttps://babasef.cafeblog.hu/author/teo_sefje/A Serengetin innen, a Kilimandzsárón túl élt egyszer egy nagy boldog oroszlán falka, amit egy hatalmas, erős és bátor hím vezetett, Zaffír. Ő és párja, Zelda lelkesen nevelgette elsőszülött kisfiát Leopoldot. Leopold mást sem hallott születése óta, csak hogy ő a trónörökös, apja hasonmása. Pont olyan, mint a szavanna királya Zaffír. Méltóságteljesen feküdt a majomkenyérfák árnyékában, ameddig a felnőttek vadásztak vagy peckesen járt anyja nyomában, annak biztos tudatában, hogy ő a trónörökös, a király pontos mása. [caption id="attachment_165" align="alignright" width="300"]<a href="https://babasef.cafeblog.hu/files/2014/04/young-lion-1-1424485-m.jpg"><img class="size-full wp-image-165" alt="forrás: sxc.hu" src="https://babasef.cafeblog.hu/files/2014/04/young-lion-1-1424485-m.jpg" width="300" height="201" /></a> forrás: sxc.hu[/caption] Egy száraz napom, mikor a közeli kisebb vizek mind kiszáradtak elballagtak anyjával egy nagyobb tóhoz. Az itatóhely, ahogy az oroszlánok közeledtek, kiürült. Csak egy víziló maradt a part mellett. Zelda üdvözölte Hildát és beszélgetni kezdtek. -      Leopold igyál szépen! - mondta az anyja a kisoroszlánnak. A víztükör sima volt, mikor Leopold fölé hajolt megpillantotta saját tükörképét. Megijedt, azt hitte a víz alól bámul rá valaki, nagyot morrant és a vízre csapott. -      Valaki bámul rám a víz alól! - panaszolta a kölyök. A víziló és az oroszlán mama nagyot nevetettek. -      Hiszen az Te vagy! A tükörképedtől ijedtél meg. - mondta Hilda, majd folytatták a pletykálkodást. Hiszen ez lehetetlen, gondolta Leopold. Mindenki azt mondja, hogy tiszta apja ez a kölyök, de a tóból egy vékony nyakú, nagy fülű lény nézett vele szembe. A csodás sörénynek, mely Zaffír nyakát övezte nyoma se volt. Valaki ellopta! - gondolta Leopold. Nincs más magyarázat. Hiszen apjának védjegye a hatalmas sörény, ő pedig, mindenki ezt mondja, apja mása. De ki lehetett? Meg kell keresnie, mielőtt apja észreveszi, hogy nincs meg a sörénye. Nem akart szégyent hozni a szavanna uralkodójára. Kihasználta hát, hogy anyja belefeledkezett a Hildával való beszélgetésbe elosont, hogy megkeresse a tolvajt és visszaszerezze ellopott sörényét. A krokodilra gyanakodott, mert sokszor hallotta, hogy az elragad állatokat a tóparton. Elindult hát a nádas felé, hátha ott ráakad. Hamar megtalálta a kövek között sütkérező hüllőt. -      Add vissza a sörényemet! - mordult rá az óriási állatra Leopold. -      Midet? - kérdezte álmélkodva a krokodil. -      A sörényemet! Valaki ellopta. - mondta mérgesen az oroszlán kölyök. -      Látsz te itt egyetlen szál szőrt akár? - kérdezte a krokodil, majd nagyot csapott erős farkával. -      Nem. Nyoma sincs. - ismerte be Leopold és bánatosan elkullogott. Ha nem a krokodil, akkor ki lehet? Tépelődött. Ekkor meglátta az itatóhoz tartó elefántokat. Lehet, hogy ezek a behemótok voltak, gyakran mondogatják, hogy valójában ők a szavanna legnagyobbjai, talán ezért vették el a sörényét. Leopold a vonuló csorda elé ugrott. -      Azonnal adjátok vissza a sörényemet! -      Midet? - nevettek az elefántok. -      A sörényemet! Valaki ellopta – mondta a kölyök. -      Nekünk nincs szükségünk sok hosszú szőrre, hogy nagyobbnak tűnjünk, hiszen nálunk nincs nehezebb szárazföldi állat. - cirógatta meg elnézően a csapatot vezető elefánt mama Leopoldot. Majd tovább trappoltak a víz felé. Az oroszlán kölyök elkeseredett. Hol lehet a sörénye? Ahogy ezen morfondírozott meghallotta a hiénák kacagását. Hát persze! A hiénák! Mindig az oroszlánok után somfordálnak, kis elemózsiában reménykedve. A kis oroszlán odafutott és mérgesen a hiénákra kiáltott. -      Adjátok vissza a sörényemet! A hiénák felkacagtak, majd szépen lassan körbevették Leopoldot. -      A sörényedet keresed? Nincs nálunk, de szívesen megmutatjuk hol találod – mondta az egyik hiéna, miközben óvatosan körbe pillantott, van-e a környéken felnőtt oroszlán. - Gyere velünk! - folytatta negédesen. Leopold elindult a hiénákkal és egyre csak arra gondolt, hogy végre olyan lesz, mint az apja. Ahogy távolodtak a tótól, a hiénák egyre szorosabban fogták közre a kölyköt. Ő pedig egyre kellemetlenebbül érezte magát. -      Hová megyünk? - kíváncsiskodott. -      Itt a cserjék között lesz! - mondta a hiénák vezére és szeme sunyin csillogott. [caption id="attachment_166" align="alignleft" width="300"]<a href="https://babasef.cafeblog.hu/files/2014/04/zoo-animals-2-1364522-m.jpg"><img class="size-full wp-image-166" alt="forrás: sxc.hu" src="https://babasef.cafeblog.hu/files/2014/04/zoo-animals-2-1364522-m.jpg" width="300" height="200" /></a> forrás: sxc.hu[/caption] Ahogy a cserjésbe értek megfordult és Leopoldra támadt. A kis oroszlán megpróbált elfutni, de mindenhol a hiéna falka tagjai voltak. Fenyegetően közeledtek felé. A kölyök oroszlán ekkor döbbent rá, hogy becsapták és elcsalták őt. Próbálta kitalálni hogyan futhatna el, ám ekkor rettentő üvöltés rázta meg a cserjést. A hiénák megmerevedtek. Zaffír lépett a bokrok közé, szeme villogott, a hiénák pedig menekülőre fogták. Leopold pityeregni kezdett. -      Már nincs veszély – mondta az apja. - Miért sírsz? -      Mert nincs meg a sörényem, azt kerestem egész délután, de senkinél sem találtam. Se a krokodil, se az elefántok nem látták. Zaffír hangosan nevetni kezdett. Leopold pedig meglepődött, azt hitte apja mérges lesz, hogy elveszett a sörény. - Te kis bohó! Neked még nincs sörényed, nem veszett el, ugyanis ki sem nőtt még! Majd ha olyan hatalmas állkapcsod lesz, mint a krokodilnak, olyan erős tüdőd, mint az elefántnak és olyan ravasz leszel, mint a hiénák, addigra majd kinő a sörényed is. De még bőven van időd. Csak ne csatangolj el többé anyád mellől! - mondta Zaffír és szeretetteljesen oldalba veregette kisfiát.    richhttps://babasef.cafeblog.hu/files/2014/04/young-lion-1-1424485-m-150x150.jpg150150