A fenti videón a Baba Barát Bolognai fogy ilyen szépen, aminek receptjét hamarosan közzé teszem. A kérdés azonban, amit ezzel a felvétellel illusztrálni szeretnék, az a kanál használat és az önálló lapátolás lehetőségének biztosítása. Egyszerűen és érthetően:
Mikor aktuális az első kísérlet arra, hogy a baba önállóan egyen?
PRO:
Az igény megszületett, szeret(ne) a tálban kalimpálni a megszerzett kanállal. Bár az ételből egyelőre kevés kerül az evőeszközre, azt pedig még nem teszteltük, hogy ebből (segítség nélkül) landolna-e bármennyi is a szájában.
A megfelelő kanalat megtaláltuk. Szilikon a fejrész külső íve, így semmilyen módszerrel sem tud sérülést okozni, bármit üt meg vele, bármilyen mélyre tolja a szájába, a szilikon hajlik.
Ha le nylonozom az etetőszék körül a padlót vagy kiviszem az udvarra vele a gyereket, akkor a szétkent kaja sem okoz hatalmas gondot.
KONTRA:
Ugyanakkor nem szeretném, ha az evés játékká válna.
Szeretném, ha az étel a pociban landolna, mert kell az. Ha előbb etetem és utána hagyom önállóan lapátolni, akkor tuti nem eszik. Ha előbb próbálkozhat, akkkor nem biztos, hogy marad mit betenni a pofiba és kérdés akar-e majd segítséget. Monjuk, ha elég éhes lesz…
Nálatok hogy működött? Mikor volt az első próba? Hogy alakult ki az önálló evés?
Mert a netes szakirodalom olyan okosakat mond, mint hogy gyakorolni kell. De vagy hagyom vagy nem, ez félig meddig nem megy. Apa próbálta vezetni a kezét, úgy hogy Főnök úr tartotta a kanalat, de nem aratott osztatlan sikert ez a próbálkozása (vagyis nekem tetszett Teó Főnöknek nem).
Tippek, módszerek, gyertek, hajrá!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: